Valami szörny

Ezek a szemek, amik nem látnak engem
Ezek a kezek vernek át
Ezek a csizmák rugdosnak össze
Ez az a nyelv, ami hazudik rád
Ezek a fülek haragtól csengenek
Ez az-az arc, amit mindig látsz
Ez az ököl, ami lever téged
Ez az a hang, mi most már kiált

Ezek a lábak, mik egyhelyben járnak
Ez az-az ütés, mit nem ismersz meg
Ezek az ajkak szabadságot nem kóstoltak
Ez az-az érzés, mi bizonytalan
Ez az-az arc, min nem változtatsz
Ez az Isten, mi hazug
Ez az-az Isten, mi hazug
Ez a hang, mit elfojtani nem tudsz

Mi emberek
Mi emberek?

Inkább csak szörnyek
Feléledt szörnyek

Ettől az arctól halálra válsz
Ez a pillanat levegőért kiált
Ezek a karmok kaparják fel sebed
Ez a fájdalom marad veled
Ez a nyelv, mi letisztogat
Ez a pokol a te helyed
Ez a sikoly tépi fel a bőröd
Ez a hang, mi most már rikolt

Test és lélek próbája ez
Ez a csapda oly illatos
Ez az ár, mi kimossa szemed
Ez a tekintet csontig repeszt
Ez az a félelem, mi fölötted összecsap
Ezek a súlyok lent tartanak
Ez a vég, mi örökké tart
Ez az a hang, mi belülről kimar

Mi emberek
Mi emberek?

Inkább csak szörnyek
Feléledt szörnyek

Ez az a felhő, mi a reményt takarja
Ez a sötét, mi betapaszt
Ezt az arcot rejtegeted
Ez az álarc, mi félkész marad

Baljós való
Bennünk vagyok