Bárhova kóborlok

...És az út lesz a menyasszonyom
A büszkeségen kívül mindent levetettem
Így hát benne megbízom
És ő elégedetté tesz engem
Megad mindent nekem
...És vágyódom poros torokkal
Csak a tudást mentem meg
A játékhoz melyben rabszolga a szerep
Csavargó     Vándor
Nomád        Kóbor
Hívj aminek akarsz
    De én eltölthetem az időmet bárhol
    Szabadon elmodhatom gondolataimat bárhol
    És újra fogalmazhatom bárhol
      Bárhova is kóborlok
      Ahova a fejem hajtom ott az otthonom
...És a föld lesz a trónom
Az ismeretlenhez alkalmazkodom
A vándorló csillagok alatt nőttem fel
Magamban de nem egyedül
Senkit nem kérdezek
...És a köteleim mind el vannak vágva
Ha kevesem van úgy többet nyerhtek
Birodalmam még ember nem járta
Csavargó     Vándor
Nomád        Kóbor
Hívj aminek akarsz
    De én eltölthetem az időmet bárhol
    Szabadon elmodhatom gondolataimat bárhol
    És újra fogalmazhatom bárhol
      Bárhova is kóborlok
      Ahova a fejem hajtom ott az otthonom
    De én eltölthetem az időmet bárhol
    Szabadon elmodhatom gondolataimat
    És jól érzem magam bárhova
      Bárhova is kóborlok
      Ahova a fejem hajtom ott az otthonom
    Sírkövemre vésve:
    Testem pihen de én még mindíg kóborlok
      Bárhova kóborlok