Fekete homály

Az élet mintha kezdene eltünni
Minden nap távolabb sodródik
Elvesztem saját magamban
Senki ‚s semmi nem érdekel többé
Elvesztettem az élniakarásom
Egyszerűen nincs már mit adni
Semmi nincs már számomra
Jöjjön a vég, szabadítson meg

A dolgok nem olyanok, mint régen
Hiányzik valaki belőlem
Halálosan elveszve, ez nem lehet igaz
Nem bírom tovább ezt a poklot
Az üresség megtölt
Növekvö sötétség nyeli el a hajnalt
Én magam voltam, de már vége

Csak én menthetem meg magam, de már késö
Nem tudok gondolkodni, miért próbálnám meg egyáltalán?

A tegnap mintha soha nem létezett volna
Tárt karokkal vár a halál, most egyszerúen elbúcsúzom