A mester kézjegyével

Az Alfa Romeo 156 öt év és 540 ezer példány legyártása után megújult. A középkategóriás modell – amellett, hogy külsõ változtatásokat végeztek rajta – néhány mûszaki újdonsággal is szolgál, motorválasztékában például két Multijet turbódízel is megjelenik.

Az Alfa Romeo 156 átalakítása fontos üzenetet hordoz. Az eredeti formaterv megalkotója, Walter de Silva már átigazolt a Volkswagen-csoporthoz, ezért az olaszoknak duplán is kellett bizonyítaniuk: egyrészt, hogy a – kétségkívül tehetséges – tervezõ elvesztése nem sodorja formai válságba a márkát; másrészt, hogy a 156-os karakterét át tudják úgy alakítani, hogy az ne tûnjön toldozgatásnak.
Az Alfa nagy szerencséje, hogy Észak-Olaszországban amúgy is rengeteg, kisebb-nagyobb formatervezõ stúdió mûködik. A 156-os átrajzolásának megbízását végül a torinói Italdesign kapta, az a cég, amelynek ténykedését Giorgetto Giugiaro neve fémjelzi. Az elmúlt évtizedekben a mester tervezte meg több Alfa formáját is, most azonban meglévõ alapokon kellett dolgoznia.
Munkáját némileg megkönynyítette, hogy a 2002-es Brera tanulmányautón már felvázolta a jövõ Alfa Romeóinak vonalait. A nemzetközi sajtóbemutatón, az Itadesign központjában ez a kupé ott állt az új 156-os mellett, tehát nem volt nehéz rájönni, honnan az ötlet. Az orrot érintõ markáns változtatásokon kívül a 156-ossal nem sok történt, azt leszámítva, hogy a csomagtérfedélen megjelent egy új törésvonal, és némileg a lámpatestek is változtak. Az Italdesign egy feliratot is elhelyezett a sárvédõn, az oldalsó index alatt, „Design Giugiaro” felirattal – kissé kisajátítva az eredeti formatervet is.

Hátulról alig látszik változás, mindössze a csomagtérfedélen jelent meg egy új él
Giugiaro magyaráz az új formajegyekrõl	A háttérben álló Brera kupé orra igen közeli rokonságot mutat az új 156-oséval	Az utastér szinte érintetlen maradt, mindössze a központi kijelzõ lett kisebb, és új szín-összeállításokat komponáltak

A Sportwagon továbbra sem
terebélyes kombi, de csomagtere
legalább bõvíthetõ – szemben a limuzinéval

A 156-os benzinmotorjai gyakorlatilag változatlanok maradtak, az 1,6 és 1,8 literes Twin Spark módosítás nélkül úszta meg a típus átalakítását. E motorok utódai hamarosan megjelennek, közvetlen befecskendezéssel. A már korábban is használt kétliteres, közvetlen befecskendezéses (JTS) motoron is mindössze a vezérlõelektronika átprogramozására volt szükség, hogy a rövidebbre vett végáttétellel még kellemesebb legyen a vezetési élmény. A 2,5 literes V6-os verzió hajtáslánca is változatlan.

A hengerenként négyszelepes
dízelek meglehetõsen sportosan
mozgatják a 156-ost

Annál komolyabbak az újítások a dízeleken. A klasszikus, nyolcszelepes 1.9 JTD (115 LE) variáns ugyan megmaradt a kínálatban, hiszen csendesen és kiegyensúlyozott erõleadással mozgatja még a Sportwagont is. Picivel férfiasabb hangú ugyanennek a motornak a 16 szelepes variánsa, amelyet viszont már második generációs közös nyomócsöves befecskendezéssel (ezt Multijetnek nevezik) láttak el. Az új rendszer maximális befecskendezési nyomása eléri az 1600 bart, és munkaütemenként akár hat részletre elosztva képes az égéstérbe juttatni a tüzelõanyagot. Így a nyomaték drasztikus növelése ellenére sem képzõdik korom, továbbá lágyabb az égési folyamat, mint az elsõ generációs rendszerekben. Akinek viszont még a 140 lóerõ és a 305 newtonméter nyomaték is kevés, az is talál megfelelõ turbódízelt. Elkészítették az öthengeres, 2,4 literes JTD motor hengerenként négyszelepes változatát is – szintén Multijet befecskendezéssel. Az eredmény: 175 lóerõ maximális teljesítmény és 385 newtonméter nyomaték. Az öthengeres szinte ijesztõ vehemenciával tudja megmozgatni a 156-ost: a limuzint nulláról százra mindössze 8,3, a Sportwagont 8,6 másodperc alatt gyorsítja fel. A 156-os új változatai már most megrendelhetõk, de az elsõ autók õsszel érkeznek meg. A legolcsóbb, 1.6 TS limuzin ára még épphogy az ötmilliós határ alatt marad.