Jeep Cherokee
2005.06.01. 17:37
Nincs ijesztőbb feladat egy szabadidőjármű számára, mint autók által még nem járt afrikai hágókon felkaptatni. Az új Jeep Cherokee bizonyítja, hogy neki játék e megméretés.
Nincs ijesztőbb feladat egy szabadidőjármű számára, mint autók által még nem járt afrikai hágókon felkaptatni. Az új Jeep Cherokee bizonyítja, hogy neki játék e megméretés.
Chobe Nemzeti Park, Botswana. Harmincnégy fok, tüskés bokrok, felniig érő homok. Kiszállni kockázatos – no nem azért, mert a kiszáradt bozót rejtekeiből bármelyik pillanatban emberevő oroszlán, halálos ölelésű óriáskígyó vetné magát az emberre, hanem azért, mert a megtorpanás legkisebb jelére megreccsen a középkonzolban lapító walkie-talkie, és furcsa angol tájszólásban aggodalmas utasítások ömlenek elő a torz hangszóróból. Társam cigije fogytán, ezért a skót túravezető nyavalygása jobban idegesíti, mint otthon a virágkorukon túljutott, köldökpiercinges plázacicák csivitelése a büfé szomszéd asztalánál. Nekem csak a kávé lebeg a szemem előtt, hiszen felfoghatatlan időpontban, ötkor kezdődött a nap. De védem a haza becsületét: amíg a más országokból összesereglett, pipogya firkászok a homok első megpillantására rég felező összkerékhajtásba kapcsoltak, én hősiesen országúti kétkerék-hajtásban hagyom a Cherokee terepváltóját. Nem is olyan veszélyes művelet ez. Amíg a többiek bénán cammognak, én le-lemaradok az előttem lévőtől, és alkalmanként hatalmasakat csörtetek a bozótban az elakadás legkisebb veszélye nélkül. Végre coffee-time, háromszáz éves fa tövében, jeepes acélbögrében kapjuk a híg, barna löttyöt. Itt kezdődik a kemény terepes szakasz.
|
|
Bár négycsillagosra teljesíti az Euro NCAP-tesztet a Cherokee, elefántok ellen azonban kevés védelmet nyújt |
Hívogató lemezbolt Zambia belsejében. Lagzi Lajcsit nem tartottak, odébbálltunk |
|
|
Zambia és Botswana között ömlik egybe a Chobe és a Zambezi folyó |
Krómmaszkos Cherokee Limited a lépfene-mentesítő gázló előtt a botswanai határon |
Nem sok jót remélek a beharangozott off-road programtól. Előző nap langyos tapasztalatokat szereztem az amerikaiak fényes terepjáróikonjával. Tudom jól, az indián törzsről elnevezett Cherokee (ejtsd: cserökí) csupán köztes modell, hiszen a kőkemény Wrangler (ejtsd: renglör) és a Grand Cherokee luxusterepjáró között foglal helyet a modellpalettán. Afféle kombi-terepesként kezdte, kemény, 4×4-es hajtáslánccal, személyautó- karosszériával. Sajnos más cégek időközben feltalálták a szabadidőjárművet, azt az autófajtát, amely éppúgy csak gondolatban alkalmas igazi terepjárásra, mint amennyire kalandvágyók az ilyen járművek tulajdonosai. Az illemtudó, finom nevelést kapott járművek társaságában pedig a szintén közéjük sorolandó Jeep-kombi egyszer csak a böfögő, durva poénokat sütögető farmer szerepében találta magát.
BOTSWANA, ISKOLA, JEEP
Bár a 11 ezer négyzetkilométernyi területű Chobe Nemzeti Park alapvetően civilizálatlan terület, akad azért ott falu is, például Mabele, az ezer lakosú település. A Jeep támogatja az ottani általános iskolát, amelybe utunk során betértünk. Elsőre úgy tűnt, mint amikor a gyarmatosítók meglátogatják a leigázott népet – autóinkkal törzsi viseletbe öltözött, éneklő gyerekek sorfala között vonultunk be az iskola udvarára. De aztán oldódott a hangulat, beszélgetések kezdődtek a helyi kicsik és az idegen nagyok között, majd két srác terepjáró-bemutatót is tartott: mini off-road pályán szemléltették, hogyan győzi le az akadályokat a Cherokee. Járműveik drótból hajlított, mechanikus távirányításos terepjárók voltak, lenyűgöző részletgazdagsággal: a kipufogót, a lámpákat, a működő rugózást, az üléseket és a tükröket is kialakították rajtuk. |
Az anyacég tervezői nem engedtek: maradtak a számukra otthonos terepen, és a meglévő, nyersebb Cherokee építőkockáiból készítették el a maguk divatos SUV-jét. Így kapott a modell az ikonjellegű Wrangleréhez hasonló orr-részt, kiugró első sárvédőket – csupa olyan optikai elemet, amelyekre azok harapnak rá, akik az SUV-ban kicsit azért még látni akarják a terepjárót. Az idei modell pedig a 2001-ben bemutatott verzióhoz képest is ódivatúbb maszkkal, de stílusosabb sárvédőkkel, áttervezett belsővel, modernizált felszereltséggel és új dízelmotorral lép színre. Egy nappal korábban, a Zambiában zajló, elsősorban országúti és sima földutas szakaszokon lebonyolított vezetésen a vadonatúj, ötfokozatú automatával (ehhez a modellhez a másik opció a hatfokozatú, kézi szerkezet), újfajta motoros 2,8 CRD dízellel szerelt verziót fogtuk ki, amely óriási nyomatéka ellenére nem tűnt bivalyerősnek az előzgetések során, igaz, hangosnak sem. Tény, hogy a kormány egészen közvetlen volt, a fékek remekül lassítottak, az automata gyorsan gangolt a fokozatok között, de valljuk be, a négyhengeres, közös nyomócsöves, változó turbinageometriás, 163 lóerős és 400 newtonméteres dízel sprintbajnokká nem teszi a Cherokeet. Bár a kerekek szívósan tapadtak az aszfalthoz, a kormány hirtelen mozdulataira a karosszéria jobban imbolygott, mint a modern SUV autóké, viszont a terepjárókénál jóval kevésbé. Ennek oka a régies futómű: elöl még viszonylag fejlett, kettős keresztlengőkaros, keresztstabilizátoros, hátul azonban tekercsrugókra támaszkodó merev tengelyes a rendszer. Még jó, hogy elvetették az oldalirányú lökdösést előidéző, ferde Panhard rudat, illetve az alig kulturáltabb Scott- Russel kitámasztást, s a hátsó hidat inkább a differenciálműnél, rövid és széles, hosszanti A karral támasztották ki az oldalirányú mozgásokkal szemben. Ez a megoldás simább fel-le mozgást enged, de a bukkanókon így is furcsa rángatózásokhoz, lebegő úttartáshoz vezet. A belső sem üti meg az európai és japán konkurensek színvonalát, hiszen az ajtókárpitokat leszámítva a műszerfalat, a beltéri elemeket féltucatnyi mintázatú, kőkemény, vékony műanyagfajta alkotja. Elöl nagyon széles a kardánalagút, ezért a vezető és az első utas hamar eljut a következtetéshez, hogy jobban tette volna, ha otthon hagyja a kocsi belseje felé eső lábát. Máskülönben a megnövelt ülőfelületű, kétféle sűrűségű szivaccsal párnázott ülések hoszszú távon is kellemesek.
|
A Limited rövidesen nem csak 16, hanem 17 hüvelykes felnikkel is rendelhető lesz |
|
|
Minden Renegade változat aljára felszerelnek három erős védőlemezt, a küszöbcsövek is ingyen járnak a verzióhoz, s a tetősín is e kivitel szerves része |
Térjünk vissza Botswanába, a szafaripark kaptatóin szerzett élményekre! Ezt a napot már a nagyobbik, V6-os, 3,7 literes, 204 lóerős és 307 newtonméternyi nyomaték leadására képes benzines modellel indítottuk, amelyhez kizárólag négyfokozatú, automatikus váltómű társul. Szerencsére a négyhengeres, 2,4 literes, 147 lóerős, ötfokozatú, kézi váltós alapbenzinest nem kellett kipróbálnunk – talán maguk a jeepesek is érezték, hogy az csak szükségmotornak tekinthető egy efféle 1,8 tonnás tömegű autóban. Már az odavezető, alig száz kilométernyi országúti szakaszon éreztük: nagyjából ilyennek kell lennie az Európába szánt amerikai szabadidő-autónak. Férfias, kissé zabolázatlan mormogás a motor felől, a gázpedál letaposására erőteljes lódulás, az erőforrás csak 120-as tempó fölött kezd kifogyni a szuflából. Persze aki igazán türelmes, az kivárhatja a 180 km/órás végsebességet is. A kávé leöblítése után olyan csapásra tértünk, amelyet autóink előtt csak kecskék tiportak – jó a referencia, mert ismereteink szerint a mekegő állatok terepjáró képessége kivételes. A négy keréknek helyenként esélye sem volt egyszerre érinteni a talajt. Másutt meg a hasán csikorogva billent át a meredély felé az autó, utána olyan lejtővel, amelyen csak a biztonsági öv tartott vissza az előreeséstől. Kiszáradt, süppedős púderhomokkal borított, széles folyam medrén is átkeltünk – akkor vettem észre, milyen nehéz a terep, amikor óvatlanul kiszálltam fotózni, és alig bírtam néhány lépésnyit tenni oldalra, hogy képbe kerüljenek az autók. A Cherokee valóban remek terepjáró, más szabadidőjárművek már kilométerekkel korábban elvéreztek volna. A tekintélyes hasmagasság, a hátsó diffizár, valamint a részleges, illetve állandó összkerékhajtásba zárható, felezővel is ellátott hajtáslánc ilyen terepen igazán elengedhetetlen. Az autógyilkos szakaszt elhagyva a nemzeti park állatnézős részéhez, a Chobe-folyóhoz értünk. Ez a világ legjobb emiszsziótesztelő helyszíne, kristálytiszta levegővel, gázösszetételelemző készülékekkel, azaz szuperérzékeny szaglással ellátott vadállatokkal. És lám, a tőlünk néhány méterre legelésző impalák, karnyújtásnyira meditáló elefántcsordák ügyet sem vetettek az Euro–3-as dízelgázokat és Euro–4-es benzingőzöket lehelő Cherokeekra. Bár október errefelé száraz hónap, még vízmosáson is alkalmunk nyílt átkelni. A nemzeti park egyik szegletében lépfene ütötte fel a fejét, ezért a kijáratnál, valamint a botswanai–zambiai határon vegyszeres kerékmosó gázlót küzdöttünk le gépeinkkel. Ezzel vissza is tértünk a civilizált valóságba: ekkora akadálytól még a Cherokee vetélytársai, a műanyag plázaterepjárók sem hőköltek volna vissza egy jobb napon.
|